Elég gyakran fut össze az ember egy vámpíros könyvvel. Tekintve, hogy elég nehéz a napjainkban minőségi és emlékezetes vérszívós regényt – de akár filmet/sorozatot – megálmodni, összegyűjtöttem a téma változatosságait, fejlődését egészen a kezdetektől.

A vámpírkultusz – nem csak a könyvekben

Ha vámpírkönyv, az emberek nagy részének Stephenie Meyer Alkonyat címre keresztelt könyvsorozata jut az eszébe, nem meglepő módon. Talán az egyik legegyedibb elképzelése és megvalósítása a témának, még ha néhány részlet elég bizarra sikeredett. Gondolok itt a napfény hatására disco gömbbé változó vámpírtestre, de erről kicsit később.

A vámpírság eredete Dracula grófig vezethető vissza, róla megannyi véres és misztikus történet kering évek óta. Az egykori kutatók Kelet-Európára helyezik a vámpírok hazáját, ám mások úgy vélik, az egész világon tomboltak. A legelterjedtebb feltevés szerint Románia vámpírok őshazája, itt több népi szóbeszéd is terjeng az említett fajról. A néphagyomány szerint a vámpír egy olyan holttest, ami 40 nappal a halála után hagyja el a sírját, és az élő ember véréből táplálkozik, hogy új erőre tehessen szert. A vérkiszívásnak is többféle változata van, a néphagyomány szerint egy vámpír a távolból is képes megcsapolni áldozatát, míg a modernebb elképzelések szerint a nyaki ütőeret támadják meg, ezzel sebeket hagyva az áldozatukon. Utóbbiból egy népi feljegyzés sem maradt fenn.

A legtöbb fantáziát megmozgató illető egy Havasalföldi vajda, Vlad Tepes – róla mintázták az 1897-es Dracula című könyv főszereplőjét. A vajda a kemény megtorlások híve volt, tömegesen húzatta karóba a kisebb-nagyobb bűnt elkövetett lakosokat, nem kegyelmezett senkinek sem. Miután apját a Sárkány-rend lovagjai közé nevezte ki Luxemburgi Zsigmond, megkapta a Draculea nevet, ami annyit tesz, mint a sárkány gyermeke. Halált tekintve szintén egy misztikus jelenség kerül a szemünk elé, ugyanis egy török ellenes csatában a saját harcosai csapták le a fejét, amit a szultánnak ajándékoztak. Testét eltemették, ám az később eltűnt. Egyesek úgy tartják, hogy teste feltámadt a halálból a további gyilkolás érdekében – természetesen emberi és állati vérrel tartva frissen a testét.

Napjainkra teljesen más formát öltött az egykori vámpírkultusz, és a következő pár bekezdésben ezt fogjuk alapjaiba véve kivesézni.

Septehine Meyer – Alkonyat sorozat

A Meyer által megformált vámpírforma mindenki számára ismerős lehet, kerüli a napfényt – ugyanis bőre csillogni kezd a fény hatására, emberi illetve állati vérrel táplálkozik, ennek hatására természetfeletti erőre tesz szert – Edward esetében például a gondolatolvasásra. Átváltozásától kezdve nem öregszik, viszont ugyanúgy halnak meg, mint a normál ember. A vámpíroknak van egy központi irányító rendszere, a Volturi, és lényegében ennyi is lenne a történet vámpírokkal kapcsolatos része. Ősi ellentétben állnak a vérfarkasokkal, ezt felhasználva kerekedett ki egy szép kis romantikus dráma, aminek Bella a főszereplője.

Lisa Jane Smith – Vámpírnaplók

Személyes kedvencem a témát illetően, és az előző említett mellett talán a másik legismertebb vámpíréletet formálta meg. A vámpírok kidolgozása merőben más és jobb, mint az Alkonyatnál, legalábbis szerintem. Hasonló mód nem öregednek az átváltozás után, kerülik a napfényt – égni kezd a bőrük (ez kicsivel elfogadhatóbb, mint a disco gömb effektus), vérrel táplálkoznak. Nem tesznek szert különösebb természetfeletti erőre, inkább emberi erejük sokszorozódik meg. Csak akkor léphetnek be valaki házába, ha behívják őket. Halálukat tekintve nem lehet könnyedén végezni velük, ugyanis öngyógyítók. A fagolyó illetve a karóba húzás (erős utalás a fent leírtakra) az egyetlen módja a vámpírok elpusztításának. A vasfű gyengíti őket, elvesztik az erejüket. A történet – amit sorozat képében tudunk megcsodálni a televízión – egy szerelmi háromszöggel mutatja be a normál ember megpróbáltatásait, ezt fűszerezi meg a misztikus vámpírkultusz, az ősi ellentétek és a múlt sérelmei.

Emellett persze rengeteg filmes és sorozatos megtestesítője is volt illetve van és lesz a témának. Jobb és rosszabb próbálkozások vannak, viszont nehéz felülmúlni az örökös trónbirtokosokat. Gondolok itt az eredeti Draculára Bram Stocker tollából, az Alkonyat sorozatra, Stephen King illetve Darren Shan könyveire egyaránt.